A háló ura
A tábor egész hangulata olyan volt számomra, mintha Isten egy hatalmas hálót tartott volna alánk. A háló védett és összefogott bennünket, mégis a háló Ura volt az, aki a kezében tartotta és irányította a dolgokat.
Isten volt az, aki a válásom után néhány héttel elvitt egy Válóháló csoportba, ahol gyógyulni kezdtem. Hatalmas örömnek tartottam, hogy olyanok közé járhatok, akik szeretnek, elfogadnak a sebeimmel együtt, és akik előtt soha nem kell szégyellnem azt, ami velem történt. Néhány hónap után megértettem, hogy a Válóháló Ura azt szeretné, ha mások felé is kiterjesztenénk a hálót.
Az idei táborban az utolsó este szintén felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. A Holt Körös partján gyűltünk össze egy festői partszakaszon. Örömmel és tiszta szívvel vettünk Úrvacsorát.
A háló Ura ott volt az énekekben, a közösségben, a vidámságban és az egymásra figyelésben is. Amikor figyeltem a Péter megtéréseiről szóló sorozat utolsó részét, közben egy másik partszakaszra, egy másik hálóra és ugyanarra az Úrra gondoltam, aki nem változik……
Ő az, aki valóságos változásokat vitt végbe a résztvevők életében. Örülök annak, hogy ezek a változások kihatnak a hétköznapjainkra is. Az egyik legnagyobb csoda az volt a táborban, hogy megőriztük az egységet, amelyre Istenben rátaláltunk.
Soha nem tett senki megjegyzést a másikra azért, mert más felekezetből jött, másképp viselkedett, vagy énekelt, mint a többiek. Rengeteg új igazságot tanultunk a háló Urától és egymástól is, hiszen hétfőtől vasárnapig az Ő szeretete nevetett ránk a válótársak szeméből.
