Szerettem volna
„Emlékszem, amikor elvittem az új autódat egy útra, és összetörtem. Azt hittem, nagyon dühös leszel, és keményen fogsz bánni velem, de nem tetted.
Emlékszem, amikor elmentünk a tengerpartra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Elmentünk, és esett. Biztosra vettem, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy: „én megmondtam”, de nem tetted.
Aztán volt az is, amikor áfonyalét öntöttem az új fehér szmokingodra. Tudtam, hogy ideges leszel, és hibáztatsz majd. De nem tetted.
És emlékszel arra a bizonyos estére? Tévedtem, és azt mondtam, hogy nem kell kiöltözni. Farmerben jöttél, és úgy érezted magad, mint a partra vetett hal. Biztos voltam benne, hogy tombolni fogsz, engem pedig jól otthagysz. De nem tetted.
Szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire nagyra becsüllek mindezekért. Szerettem volna elmondani, amikor hazajössz Vietnamból. De nem jöttél…”
Salamon azt mondta: „Megvan az ideje… a beszédnek” (Prédikátor 3:1,7). De ez egy korlátozott időszak, és ha elmúlt, akkor vége. Ne töltsd a jövődet megbánással, és ne hordozd magadban a ki nem mondott szavakat, melyeket valakinek hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).
Ne várj tovább, mondd ki!
Ismeretlen szerzőtől
